Sziasztok! :D
Zsófi vagyok, kaposvári egyetemista. Úgy döntöttem, kiveszek egy év szabit az egyetemről és elmegyek kicsit világot látni. Így akadtam rá a Compassra, és így döntöttem el, hogy én Spanyolországba szeretnék menni önkénteskedni. Nos, nem éppen így jött össze, elvégre végül Olaszországban kötök ki, de nem hinném, hogy olyan rosszul jártam volna ezzel a kis változással.
Gondoltam kellene írnom valamit, mielőtt elindulok, elvégre kiírni magamból azt a rettentő mennyiségű feszkót, ami bennem van, nem lenne rossz ötlet.
Vicces, hiszen körülbelül 1 héttel az indulás előttig nagyon laza voltam. Mit nekem Olaszország, gondoltam, csak nem lesz semmi baj, ez egy fasza döntés volt, semmi ok a parára. Na ja. Most már kicsit máshogy gondolkodom, hogy holnap hátrahagyom az otthonom, a családom, a barátaimat és a megszokott kis életemet. Egy részről, még mindig úgy vagyok vele, hogy ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy világot lássak és tapasztalatot szerezzek, ugyanakkor megjelent a bal vállamon az a kis démon. Tudjátok, aki azt ordítja: ÉLETED LEGNAGYOBB HIBÁJÁT KÖVETED EL!!! TÉRJ MÁR ÉSZHEZ, MARADJÁÁÁÁÁL!!! ÚGYSE FOG SIKERÜLNI!!!
Ma már elbúcsúztam anyukámon és a tesómon kívül mindenkitől, ők még holnap elkísérnek a reptérre, ahol majd jöhet az újabb idegbaj: a repülés. A nagypapámtól volt a legnehezebb, mert nincs túl jó bőrben már egy ideje, pont az ünnepek előtt jött ki a kórházból, így nehéz itt hagynom, hiszen ki tudja, várni fog-e rám, amikor hazajövök. Mindenesetre viszek magammal egy fényképalbumot, hogy mindig velem lehessenek azok, akik számítanak.
Már nagyjából a pakolással is elkészültem, kicsit nehéz kiválogatni, hogy 1 évre miket vigyek magammal, és a csomagok itthoni lemérése még várat magára, szóval lehet kezdhetem újra az egészet, amikor kiderül, hogy 10 kg-val átléptem a limitet. Egyébként így is próbáltam nagyon minimalistára venni a dolgot, de sanszos, hogy még minimalistábbra kell vennem majd. Nem lenne nagy probléma a csomaggal, ha az ajándékok, amiket viszek nem lennének olyan nehezek. De a pálinkát nem hagyhatom itthon, se kolbászt és a csokikat.
Egyébként holnap hajnalok hajnalán kell kelnünk majd. Legkésőbb 6-kor indulunk a reptérre. A fene, hogy Kaposvár ilyen messze van Budapesttől...
HOVA?
Asszem arról is kellene írnom, hogy hova megyek. Olaszország Puglia tartományába indulok, vagyis a csizma sarkába, méghozzá le. Nagyon le, Lecce megyébe egy Poggiardo nevű 6000 fős faluba. A JUMPIN nevű ifjúsági szervezetnél leszek önkéntes, akik elvileg nagyon várnak és nagyon közreműködőek voltak az utazásom megszervezésében. Legutóbbi információim szerint angolt fogok tanítani általános iskolás gyerekeknek, de ezen kívül még rengeteg minden írtak a szerződésben. A többi önkéntessel fogok együtt élni egy lakásban, ami elvileg elég közel van a központhoz. A tengerpart sincs olyan messze, mert a legközelebb lévő tengerparti város csak 10 km-re van.
HOGYAN?
A kaposvári Compass Egyesület segítségével sikerült ezt az egyéves kalandot bezsebelnem. Már augusztusban felkerestem őket, akkor még az alapgondolat Spanyolország volt, de akkoriban nem volt meghirdetve ott projekt, de mondtam is nekik, hogy Olaszorzságtól sem zárkózom el. Megkértek, hogy csináljak egy angol nyalvű Europass-os önéletrajzot és egy motivációs levelet (aminek minél kreatívabbnak kellett lennie). Mindezeket meg is csináltam, elküldtem Nikinek, aki a Compass EVS koordinátora és vártam... Vártam... Vártam... Egészen novemberig, amikor megelégeltem, hogy semmi hír a spanyoloktól, így ismét felkerestem Nikit. Akkor mondta, hogy jókor szóltam, mert van Olaszországba egy 1 éves projekt januártól. Innentől kezdve pedig már minden ment, mint a karikacsapás. A jelentkezés után 1 nappal már fel is keresett a szervezet, egy héttel később megvolt az interjú, december közepén meg lett véve a repjegyem, a pre-departure trainingem, most pedig itt vagyok. Relative indulásra készen, izgatottan és egyben rettegve.
Már nagyjából a pakolással is elkészültem, kicsit nehéz kiválogatni, hogy 1 évre miket vigyek magammal, és a csomagok itthoni lemérése még várat magára, szóval lehet kezdhetem újra az egészet, amikor kiderül, hogy 10 kg-val átléptem a limitet. Egyébként így is próbáltam nagyon minimalistára venni a dolgot, de sanszos, hogy még minimalistábbra kell vennem majd. Nem lenne nagy probléma a csomaggal, ha az ajándékok, amiket viszek nem lennének olyan nehezek. De a pálinkát nem hagyhatom itthon, se kolbászt és a csokikat.
Egyébként holnap hajnalok hajnalán kell kelnünk majd. Legkésőbb 6-kor indulunk a reptérre. A fene, hogy Kaposvár ilyen messze van Budapesttől...
HOVA?
 |
| Poggiardo főtere |
Asszem arról is kellene írnom, hogy hova megyek. Olaszország Puglia tartományába indulok, vagyis a csizma sarkába, méghozzá le. Nagyon le, Lecce megyébe egy Poggiardo nevű 6000 fős faluba. A JUMPIN nevű ifjúsági szervezetnél leszek önkéntes, akik elvileg nagyon várnak és nagyon közreműködőek voltak az utazásom megszervezésében. Legutóbbi információim szerint angolt fogok tanítani általános iskolás gyerekeknek, de ezen kívül még rengeteg minden írtak a szerződésben. A többi önkéntessel fogok együtt élni egy lakásban, ami elvileg elég közel van a központhoz. A tengerpart sincs olyan messze, mert a legközelebb lévő tengerparti város csak 10 km-re van.
 |
| A legközelebbi tengerpart: Santa Cesarea Terme |
HOGYAN?
A kaposvári Compass Egyesület segítségével sikerült ezt az egyéves kalandot bezsebelnem. Már augusztusban felkerestem őket, akkor még az alapgondolat Spanyolország volt, de akkoriban nem volt meghirdetve ott projekt, de mondtam is nekik, hogy Olaszorzságtól sem zárkózom el. Megkértek, hogy csináljak egy angol nyalvű Europass-os önéletrajzot és egy motivációs levelet (aminek minél kreatívabbnak kellett lennie). Mindezeket meg is csináltam, elküldtem Nikinek, aki a Compass EVS koordinátora és vártam... Vártam... Vártam... Egészen novemberig, amikor megelégeltem, hogy semmi hír a spanyoloktól, így ismét felkerestem Nikit. Akkor mondta, hogy jókor szóltam, mert van Olaszországba egy 1 éves projekt januártól. Innentől kezdve pedig már minden ment, mint a karikacsapás. A jelentkezés után 1 nappal már fel is keresett a szervezet, egy héttel később megvolt az interjú, december közepén meg lett véve a repjegyem, a pre-departure trainingem, most pedig itt vagyok. Relative indulásra készen, izgatottan és egyben rettegve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése