Sziasztok!
Egyik nap nem volt semmi dolgom az irodában, ezért Denizzel és Edával úgy döntöttünk felpattanunk a vonatra és megnézzük megunknak Leccét, ami a legnagyobb város a megyében, így ez a megyeszékhely is. Már maga az indulás is kalandos volt, hiszen a vasútállomás zárva volt így megkérdeztük az állomás melletti kávézóban lévőket, hogy hol kell jegyet venni. Azt mondták, a vonaton. Oké. Annak ellenére, hogy még volt 20 percünk a vonat indulásáig, majdnem lekéstük azt, mert már az állomáson várakozott. A kalauz meg csak mutogatta az óráját, mintha mi késtünk volna el. Pedig nem. A közel másfél órás vonatutat pedig teljesen ingyen tettük meg, mert bár járkált a kalauz, de nem ment oda senkihez jegyet ellenőrizni. Így sokkolva szálltunk le, oké, nem bántunk, mert 2.80 euroval vastagabbak maradtunk.
Egyből megindultunk a belváros felé, viszonylag hamar oda is értünk, és próbáltunk nem elveszni a keskeny macskaköves utcák és gyönyörű erkélyek útvesztőjében. Körülbelül 20 perc barangolás után megtaláltuk a város első számú nevezetességét a Piazza del Duomo-t. Off-season-nek hála, egy lélek nem volt a nagy téren rajtunk kívül és egy pillanatra csak megálltunk és bámultuk. Olyan gyönyörű volt.
Ezek után megkerestük a Római Amfiteátrumot, ami szintén nagyon szép volt és nagy, meg régi meg sok volt a cica, szóval klassz volt nagyon, ezek után mentünk tovább találtunk egy nagyon szép parkot, ami olasz emberek mellszobraival volt tele, ezek után még találtunk jó néhány templomot, amelyek - meglepetés - gyönyörűek voltak. A bazilikát épp renoválták, szóval azt sajnos nem tudtuk megnézni, de talán majd befejezik még mielőtt hazamegyek. Ezen kívül belebotlottunk egy forgatásba is, de nem láttunk semmi érdekeset. Deniz megkívánta az édességet, szóval benéztünk egy sütiboltba. Oda a későbbiekben tuti vissza kell menni, mert valami hihetetlen guszta sütik voltak ott. Ezután már elég éhesek voltunk, szóval megindultunk megkeresni az egyik pizzériát, amit kinéztünk magunknak.
A hely neve La Succursale és a legjobb dolog volt, ami valaha történt velem. A pizza otthoni árfekvésben nézve drágább volt, amint amit Kaposváron megszokhattunk, de nem viccelek, amikor azt mondom, hogy életem legjobb pizzáját ettem ott. Egyszerűen érezni lehetett az alapanyagokon, hogy jók, a paradicsomszósz maga a mennyország volt, ahogy a prosciutto és a gomba is... Életem pizzája, komolyan. A kiszolgálás is nagyon gyors volt, szóval a részemről megérte a pénzt.
Ezután elnéztünk ahhoz a kebaboshoz, akivel egy korábbi önkéntes összehaverkodott és azt mondta, ha bemegyünk hozzá és megmondjuk, hogy Sevim üdvözli, akkor kapunk ingyen török teát. Mivel törökökkel voltam, így is lett, nagyon kedves volt a bácsi, egyből hozta a teát, és amikor kifogyott egyből töltötte is újra a poharakat, vagy 4 pohár teát megittam. Aztán kikértünk egy adag baklavát, és hárman megettük, aztán mikor már tényleg ideje volt indulni, és szerettünk volna fizetni, nem fogadta el a pénzt. Ez rohadt kellemes meglepetés volt, és az a fajta vendégszeretet meg összetartás amit a törököknél láttam... Kissé lesokkolt. Természetesen jó értelemben.
Ezután elindultunk vissza az állomásra, de pont lekéstük a vonatot, szóval várhattunk másfél órát az állomáson. Végül szerintem mondhatom, hogy hihetetlen élmény volt, és nagyon klassz nap, amit még tutira meg fogok emlegetni. Lecce pedig marha jó hely, szóval ha valaki egyszer arra téved nézzen körül és gyönyörködjön a szép utcákban és az isteni pizzában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése