Sziasztok!
Az elmúlt pár napban egy olyan programban vettem részt, amelynek során önkéntes társaimmal lehetőségünk volt felfedezni a régió hagyományait, történelmi nevezetességeit és kulináris különlegességeit. Az egyik helyi B&B-ben kezdtünk, ahol reggeli után megtanultuk, hogy készül az igazi olasz pasta. Csupán kettő hozzávalóra volt szükségünk: a helyi durumlisztre és vízre. Ezután jól össze kell gyúrni és megkezdődhet a tészta formázása. Mi többféle formájút csináltunk, azt, hogy milyet azt meg nem mondom, mert végig olaszul beszéltek és egy mukkot nem értettem. A féle formázást próbáltunk ki, az egyiknél a vékonyra sodort tésztából kicsi darabokat vágunk le és a kés és az ujjunk segítségével kagyló alakúvá formázzuk.
A második forma, amit kipróbáltuk egy sodort forma volt, a harmadiknál pedig a felcsíkozott tésztát úgy kellett sodorni, hogy az spirál alakú legyen. Mikor ezzel végeztünk, a kedves néni, aki tanított minket, elvitte a tésztát a konyhába és kifőzte nekünk azt ebédre, mellé isteni finom paradicsomszószt készített. Mondanom sem kell enyhén szólva jól laktunk a nagyon finom előételekkel és a tésztával.
Ezt követően délután elmentünk egy kis településre, Surano-ba, ahol egy szobrásztműhelyt látogattunk meg. Őszintén szólva, nekem egy kicsit ijesztő volt a hely a sok pókhálóval, végtagokkal, régi szobrokkal és flhomállyal, de kaptuk sütit, volt ott egy aranyos kutya és bár ismét nem értettem egy mukkot sem, a szobrászok rendesnek tűntek, megtudtuk, hogy már elég régóta csinálják, az egyikük még stylist is mellette.
A napot pedig a Dulci Fantasi nevű cukrászdában zártuk, ahol mindenki meg volt hívva egy sütire.
Másnap reggel útnak indultunk és Giurdignano-t fedeztük fel, Menhir-eket kerestük, amik hosszú, szögletes kőoszlopok, melyeket még a 10. század körül telepítettek oda a környéken élő emberek, 3 elmélet van a funkciójukra, miszerint használták egyszer napóraként, tájékozódópontként, illetve azt hitték, hogy a föld így termékenyebb lesz. Egész délelőtt a szántóföldeket jártuk ezért.
Ezt követően pedig részt vettünk a karneválon, ahol felvonulás volt és az idei téma a mese volt, ezért Szépség és a szörnyeteg, A kis hableány, és Hófehérke témájú kocsik voltak. Szólt a zene, volt tánc meg minden.
Utolsó nap egy Spongano-i cementlap műhelyt látogattunk meg, amelyet évtizedek óta egy család üzemel és minden cementlap egyenként készül el. Gyönyörű mintákat lehet találni, tényleg nagyon érdekes volt. Ezt követően ettünk egy kis fagyitortát egy helyi cukrászdában, aminek az érdekessége az volt, hogy egy helyen se lehet ugyanazt az ízesítést kapni, minden cukrászdának megvan a maga ízvilága.
Ezt követően megtanultuk hogyan kell a tradicionális chiacchiere-t készíteni, ami egy édesség, hasonló a fánkhoz, bő olajban kell kisütni, annyi ízre kb ugyanaz, csak itt a tészta nagyon vékony, így ugye ropogós.
És kb. ennyi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése