Halihó!
Tudom, régen írtam, de elég sűrű volt ez az utóbbi jó pár hét. Részt vettem az első ifjúsági cserén. Ömm, káosz volt a javából. Kezdenénk azzal, hogy a szervezés nem volt a legjobb, a logisztika katasztrófa volt, a helyszín túl kicsi volt, meg hideg, meg büdös. A szállás büdös volt meg úgy összességében az egész káosz volt. Plusz itt volt a National Agency és jól felkavartak mindent.
De legalább kaptunk mosógépet, ami pozitívumnak számít gondolom...
De kezdjük az elején. Március 15-én volt az első activity day, mivel a National Agency itt volt, így Kristinának nem volt ideje besegíteni, szóval csak én voltam, Zeynep és a trénerünk Maurizio. A dolgom az volt, hogy az energizerekről, és jégtörőkről gondoskodjak, illetve, hogy a résztvevők panaszáradatát kezeljem. amiből elég sok volt. Legyen elég ennyi. Egyébként a résztvevő országok Svédország, Csehország, Görögország, Spanyolország, Lengyelország és Litvánia voltak. Elég nagy volt a csapat, kb 40-en voltunk. Az international night-ok alapvetően rendben voltak, minden országnak megvolt a kijelölt estéje és hozták a kaját, piát és a zenét.
A második nap szintén katasztrófa volt, ugyanis, még mindig kicsi helyünk volt, plusz jött a National Agency megnézni, hogyan megy a projekt és hát... nem ment a legjobban. A csapatkapitányok beszélni is akartak a Bizottsággal, és hát beszéltek is, elmondták, kínjaikat, bajaikat, panaszaikat, amelyek egyébként teljesen jogosak voltak, de ja... Szóval mondanom sem kell, a feszkó az megint elég nagy volt.
A harmadik napról nem igazán tudok nyilatkozni, mert végig az irodában voltam. Annyit tudok, hogy új helyet kapott az ificsere, ami jóval nagyobb volt, volt internet és mindenki elvileg sokkal elégedettebb volt, ami király... gondolom. Én közben a riportomat írtam a National Agency-nek, amiben ha a csillagokat nem is, de a sztratoszférát le kellett hazudnom az égről. Végül maga az ificsere egész jó hangon zárult, bár meg kell valljam, keserédes volt a búcsú, elvégre, nagyon klassz emberekkel találkoztam, de bevallom, alig vártam, hogy végre véget érjen ez az 1 hetes szenvedés.
Aztán rá két napra jött a következő csapat. Bevallom, nagyon nem vártam, szívem szerint hazamentem volna és aludtam volna egy héten keresztül, mert azt vártam, hogy ez is olyan katasztrofális lesz, mint az előző. De hála Istennek tévedtem és eddigi ittlétem legklasszabb hetét kaptam ettől a 40 embertől. Olyan barátokat szereztem, akikkel, szerintem, ha csak pár hónap múlva beszélek legközelebb, akkor is ugyanott folytatnánk ahol abbahagytam.
Persze a sikerhez nagyban hozzájárult az is hogy sokat tanultunk az előző projekt hibáiból és bevallom, hogy én is jobban beletojtam az egészbe, nem voltam olyan stresszes, bár így is azért néha úgy éreztem, hogy elegem van mindenből. De ezektől az emberektől tényleg rengeteget tanultam, rengeteget beszélgettünk és annyi általam hitt sztereotípiára cáfoltak rá, hogy az egyszerűen hihetetlen.
Jövő héten Rómába megyek, a végre megérdemelt on-arrival tréningre. Nem tudom, mi lesz ott, hogy lesznek a dolgok, de nagyon várom. Vicces, hogy mennyire szerettem egyedül lenni, most meg nesze, alig várom, hogy új emberekkel találkozhassak.
Ezenkívül még Húsvét volt, ami meglepően nyugisan telt és bár vártam a honvágyat, annyira nem ért el, mint gondoltam volna. Talán azért, mert szerencsére olyan társaságban voltam, akik gyakorlatilag olyanok, mintha a családtagjaim lennének, vagy azért mert volt sonka. :D De egy a lényeg, maga az ünnep nagyon nyugisan telt.
Az április sűrű lesz. Jövő héten ugye Róma, aztán jövök vissza, besegítek egy napon az ificserébe, aztán utazok Máltára, amiért már nagyon izgulok és alig várom. Meg persze azért félek is, mert egyedül leszek, de meg kell szokni.
Tudom, régen írtam, de elég sűrű volt ez az utóbbi jó pár hét. Részt vettem az első ifjúsági cserén. Ömm, káosz volt a javából. Kezdenénk azzal, hogy a szervezés nem volt a legjobb, a logisztika katasztrófa volt, a helyszín túl kicsi volt, meg hideg, meg büdös. A szállás büdös volt meg úgy összességében az egész káosz volt. Plusz itt volt a National Agency és jól felkavartak mindent.
De legalább kaptunk mosógépet, ami pozitívumnak számít gondolom...
De kezdjük az elején. Március 15-én volt az első activity day, mivel a National Agency itt volt, így Kristinának nem volt ideje besegíteni, szóval csak én voltam, Zeynep és a trénerünk Maurizio. A dolgom az volt, hogy az energizerekről, és jégtörőkről gondoskodjak, illetve, hogy a résztvevők panaszáradatát kezeljem. amiből elég sok volt. Legyen elég ennyi. Egyébként a résztvevő országok Svédország, Csehország, Görögország, Spanyolország, Lengyelország és Litvánia voltak. Elég nagy volt a csapat, kb 40-en voltunk. Az international night-ok alapvetően rendben voltak, minden országnak megvolt a kijelölt estéje és hozták a kaját, piát és a zenét.
A második nap szintén katasztrófa volt, ugyanis, még mindig kicsi helyünk volt, plusz jött a National Agency megnézni, hogyan megy a projekt és hát... nem ment a legjobban. A csapatkapitányok beszélni is akartak a Bizottsággal, és hát beszéltek is, elmondták, kínjaikat, bajaikat, panaszaikat, amelyek egyébként teljesen jogosak voltak, de ja... Szóval mondanom sem kell, a feszkó az megint elég nagy volt.
A harmadik napról nem igazán tudok nyilatkozni, mert végig az irodában voltam. Annyit tudok, hogy új helyet kapott az ificsere, ami jóval nagyobb volt, volt internet és mindenki elvileg sokkal elégedettebb volt, ami király... gondolom. Én közben a riportomat írtam a National Agency-nek, amiben ha a csillagokat nem is, de a sztratoszférát le kellett hazudnom az égről. Végül maga az ificsere egész jó hangon zárult, bár meg kell valljam, keserédes volt a búcsú, elvégre, nagyon klassz emberekkel találkoztam, de bevallom, alig vártam, hogy végre véget érjen ez az 1 hetes szenvedés.
Aztán rá két napra jött a következő csapat. Bevallom, nagyon nem vártam, szívem szerint hazamentem volna és aludtam volna egy héten keresztül, mert azt vártam, hogy ez is olyan katasztrofális lesz, mint az előző. De hála Istennek tévedtem és eddigi ittlétem legklasszabb hetét kaptam ettől a 40 embertől. Olyan barátokat szereztem, akikkel, szerintem, ha csak pár hónap múlva beszélek legközelebb, akkor is ugyanott folytatnánk ahol abbahagytam.
Persze a sikerhez nagyban hozzájárult az is hogy sokat tanultunk az előző projekt hibáiból és bevallom, hogy én is jobban beletojtam az egészbe, nem voltam olyan stresszes, bár így is azért néha úgy éreztem, hogy elegem van mindenből. De ezektől az emberektől tényleg rengeteget tanultam, rengeteget beszélgettünk és annyi általam hitt sztereotípiára cáfoltak rá, hogy az egyszerűen hihetetlen.
Jövő héten Rómába megyek, a végre megérdemelt on-arrival tréningre. Nem tudom, mi lesz ott, hogy lesznek a dolgok, de nagyon várom. Vicces, hogy mennyire szerettem egyedül lenni, most meg nesze, alig várom, hogy új emberekkel találkozhassak.
Ezenkívül még Húsvét volt, ami meglepően nyugisan telt és bár vártam a honvágyat, annyira nem ért el, mint gondoltam volna. Talán azért, mert szerencsére olyan társaságban voltam, akik gyakorlatilag olyanok, mintha a családtagjaim lennének, vagy azért mert volt sonka. :D De egy a lényeg, maga az ünnep nagyon nyugisan telt.
Az április sűrű lesz. Jövő héten ugye Róma, aztán jövök vissza, besegítek egy napon az ificserébe, aztán utazok Máltára, amiért már nagyon izgulok és alig várom. Meg persze azért félek is, mert egyedül leszek, de meg kell szokni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése